Description

A párizsi Notre Dame katedrális az egyetemes építőművészet egyik legjelentősebb alkotása.

Főhomlokzata kapuinak vasalatai a kovácsművesség kiemelkedő értékei, művészeti és szakmai szempontból egyaránt. Az ezerkétszázas évek vége felé készült, csodálatos formai gazdagságú kapupántok olyan mesterségbeli tudásról tanúskodnak, hogy alkotójukat kortársai „Bicornett” ( kétszarvú) névvel illették, úgy tartották, csak az ördög segítségével volt képes e műveket létrehozni. Egy feltételezés szerint, Bicornett mester csak az oldalkapukat tudta elkészíteni, a középső, főhajóra nyíló, az oltári szentséggel szemközti kaput sehogyan sem tudták felállítani, éppen az ördögi közreműködés miatt. Az igazság az, hogy a kapu a nagy francia forradalom idején tűnt el, és csak az 1860-as években sikerült pótolni, a Violett le Duc által irányitott restaurálási munkálatok során. Pierre Boulangier személyében találtak olyan kiváló kovácsmestert, aki képes volt a kapupántokat az eredeti munkákhoz minden tekintetben méltó módon, sőt a historizmusra jellemzően, műgond, precizitás terén azokat felülmúló kivitelben elkészíteni. Az azóta eltelt időben végleg elveszni látszott az a tudás, ami nélkülözhetetlen ilyen színvonalú kovácsolt művek létrehozásához. Sok kovácsmester és elméleti szakember törte a fejét a megoldáson, eredménytelenül. A rendkívül bonyolult, számtalan oldalággal komponált pántrendszer erős plaszticitással megformált levelekkel, bogyókkal, virágokkal, állatfejekkel és más díszítő elemekkel van gazdagítva, és az ágak találkozási csomópontjainál olyan fedőelemek, keresztpántok vannak felhelyezve, amiknek a helyükre rögzítése a szakemberek számára lehetetlenségnek tűnik. A megoldhatatlannak látszó nehézséget az okozza, hogy mindezeket a finoman megmunkált, egymástól méretben, tömegben nagymértékben különböző elemeket szigorú rendben, kovács tűzi hegesztéssel kellett egymáshoz kötni úgy, hogy minden a helyére kerüljön, ne sérüljön, és nagyon szilárd, tökéletes egységet alkosson. A kovács hegesztésnél az összekötendő darabokat majdnem az olvadáspontig kell hevíteni, összeilleszteni, és egybe kalapálni. Ez még viszonylag egyszerű szerkezeteknél is nagy gyakorlatot és figyelmet igényel, de a Notre Dame kapupántjaihoz hasonló bonyolultságú, számtalan finom részletből összeállított munkadarabnál képtelenségnek vélnénk. Napjainkban, amikor a modern hegesztési eljárások szinte teljesen kiszorították a kovács hegesztést a gyakorlatból, reménytelennek tűnt, hogy a Notre Dame kapupántjainak rejtélyére valaha is fény derül. Mégis akadt valaki, aki megoldotta a megoldhatatlant. Walfrid Huber osztrák kovácsművész megszállott kutatója a kovácsművesség stílus és technika történetének. Természetesen ő is szembesült az oly sok kovácsmestert kínzó kérdéssel, hogyan készültek a Notre Dame pántjai? Sok kísérlet, ,gondolkodás , és egy szerencsés múzeumi felfedezés után sikerült rájönni a titok nyitjára.

A Musee Cluny-ben talált egy olyan kovácsolt munkát, ami nagyon hasonló szerkesztésű a Notre Dame pántjaihoz, Ezt kézbe véve, minden oldalról alaposan tanulmányozva láthatta az egymásra épülő rétegeket, így kialakíthatta azt a műveleti sorrendet, ami lehetővé tette a mű elkészítését.

Filmünk kiemelt támogatói:

Austrian Locksmiths and Blacksmiths’ Guild

Black Bear Forge – John Switzer